Ki tűnődött el
már azon, hogy régen az emberiség miként táplálkozott, amikor még úgymond nem
fedezték föl a különböző ételcsoportokat?
Amikor a kalóriák még nem játszottak szerepet az étkezésünkben. Amikor
nem számított, mennyit eszünk, mi az egészséges?
Az Ember
helyhez kötött volt, szezonálisan étkezett, s azt ette, amihez hozzájutott. A tradíciókra hagyatkozott, meghallgatta az időseket, evett, amikor éhes
volt, és abbahagyta, mikor jóllakott. Pontosan tudta, mit szabad és mit nem.
Azóta sok minden megváltozott. Az életmód fejlődött, de az Ember nem
változott.
A lehetőségek tárháza elkényelmesít minket.
Bármit megkapunk az üzletekben, nagy multikban.
Elvesztettük a természetes kapcsolatot a Természettel.
De jó ez? Biztosan jó, hogy görögdinnyét
eszünk télen? Biztosan jó az a görögdinnye? Amit nem a Nap érlelt, van-e benne
annyi vitamin?
Retró –koromban hosszú sorokat álltunk
karácsony előtt banánért, narancsért, mandarinért. Nagy szenzáció volt, ha
hazavihettünk 1-2 kilót. És 1 db-t osztottunk el egymás között, olyan becsben
tartottuk.
Külön esszé tárgya lenne a Föld
kizsákmányolása, de most egyszerűsítsük le ezt a blogot arra, hogy milyen
vitaminokra van szükségünk, nap-mint-nap.
Természetesen változatosnak kell lennie, még
akkor is, ha télen az ember nehezebben jut hozzá ehhez-ahhoz.
De nem kell, hogy minden nap magunkhoz vegyük
az előírt napi adag vitamint, ásványi anyagokat, de nem árt tudni sem, hogy mi
az, ami segít fenntartani az egészségünket.
Na, essünk neki…
