Az emberi faj a világ minden
pontján megtalálható. De nem ugyanazzal a genetikával él egy japán és egy
mexikói. Vagy egy thaiföldi és egy spanyol. Mert ha így lenne, akkor a népek
sokkal jobban keverednének, s nem lenne érdekes, hogy ki hol él. De nem így van.
Ezért nem mindegy, hogy
egy-egy országban hány fő él egy adott betelepülő populációból. Mert mit visz
magával?
Rugaszkodjunk most el az európai
migráns-kérdéstől.
Van migráció Amerikába(n) is, ahol – most figyelmen kívül
hagyva az őskori vándorlásokat a Bering szoroson át, vagy épp a vikingeket - volt
a XV. századi első nagyobb betelepülés, volt erőszakos betelepítés (ld.
rabszolgák), volt XX. század eleji kiáramlás az
Újvilágba a világ szinte minden tájáról. S tudni kell azt is, hogy az Óvilágból
érkezett gyarmatosítók a magukkal vitt állatokkal olyan kórokozókat vittek be,
melyek az ottani őslakos indiánok számára halálosak voltak.
S nézzük meg: a nagyobb
városokban ma is külön kolóniáik vannak a kínaiaknak, olaszoknak, japánoknak,
latinoknak, ukránoknak. Miért? Miért nem keverednek tömegesen? Hiszen Amerika egy ’melting pot’.
Mert
más az ős-genetikájuk. Ebből fakadóan más a kultúrájuk, vallási-világi
nézetük és értékrendjük. Melyből következően aztán állandó nézetkülönbségek fakadnak. Akár tudomásul vesszük, akár nem. Pedig így van, s nem kell messzire menni: az
angol-ír állandó viszály itt van a
„szomszédban”.
De ugyanilyen eset volt
Ausztráliában is, vagy épp Indiában, ahol a brit állam már 1600 végén kokettált
a terjeszkedéssel, s később, a Kelet-Indiai Társaságon keresztül nyert először
gazdasági majd politikai hatalmat, s lám, a XX. sz. elején az indiaiak kezdték
megelégelni a brit uralmat, s mára, 400 év elteltével India ismét független.
Jól elkanyarodtam a lényegtől,
de mégsem. Amire ki akartam térni, az a különböző népek egészségügye. Mert ha
szociológiai / egészségügyi nézőpontból kicsit beleásunk a különböző
népek életvitelébe, látjuk, hogy mindegyik gyökeresen más, máshogy élnek,
mástól betegszenek vagy gyógyulnak meg, és másképp vigyáznak magukra.
De nem vagyok orvos. Csak egy
egyszerű ember, aki próbálja megértetni olvasóival, hogy igenis mennyire fontos
az, hogy igyekezzünk ÉLNI. Igyekezzünk egészségesen élni. Hagyjunk időt
önmagunkra. Figyeljünk arra, hogy mit eszünk. Mit iszunk. És mikor eszünk, és
mikor iszunk. Hogy mozogjunk, hogy legyünk friss levegőn. Hogy merjünk nemet
mondani a munkahelyi túlórára. Mert amit ma megkeresünk pénzben, azt később
elköltjük gyógyszerre.
Persze – és ez természetes –
időnként megbetegszünk. A test üzen. Üzeni, hogy valami nem jó. Lelkünkkel,
gondolkodásunkkal. Hiszen a testünknek van egy természetes regeneráló
képessége, ez az immunrendszer. Ami
felelős értünk. De/és ha ez legyengül,
lebetegszünk. Vannak kisebb-nagyobb betegségek, s persze, sajnos, vannak gyógyíthatatlan kórok, és vannak genetikai betegségek is, amik ellen nem
tehetünk.
Az antibiotikumok hasznosak és
több millió életet mentenek meg. Nagyon sok fajta létezik a világon, de tudnunk
kell, hogy a különböző kultúrákban különbözőképpen és különbözőek hatnak. Nem
ugyanaz és ugyanúgy hat a skandináv államokban, mint pl. Egyiptomban.
Ugyanakkor gyakran akkor is
ahhoz nyúlunk, amikor nem kéne.
Régen – eltekintve a végletes
betegségektől, melyeket szörnyű sebészeti beavatkozással „gyógyítottak”, gyógynövényekhez fordult az Ember. De egyéb
alternatív gyógyászat is volt, melyek most renaissance-ukat élik. Lássuk, melyek
ezek: