Kezdetben voltak a gyógynövények. Aztán jöttek az orvosságok, és a nyugati világ eltávolodott a természet adta
lehetőségektől, s egyre erőteljesebben kezdtek elterjedni a kemikáliák. Az emberek
gondolkodása is megváltozott, kényelmes volt a „felhasználó társadalom”
elemeként bármiből bármennyit venni, elkényelmesedni, s a kényelmes, néhol léha
vagy henye életmód későbbi következményeit orvossággal gyógyítani. Viszont a tapasztalatok megmutatták, hogy egy adott kemikália lehet, hogy jó egyfajta betegségre, de ezer és egy mellékhatása lehet. Hogy együnk így gyógyszert. Biztosan ismerik Walter Béla: Mellékhatás c. kabaréját. Itt megtekinthető:
https://www.youtube.com/watch?v=ZT2nm-6_Btw idegzsiger-bizsergés ....
Szerencsére egyre inkább ráeszmélünk arra, hogy nem jó a
gyógyszer túlzott fogyasztása. Így egyre több és nagyobb az igény újra
visszatérni a természethez, a gyógynövényekhez. Mert ha betegséget kapunk, a
természetben megtaláljuk rá a megoldást is, ráadásul mellékhatások nélkül. Egyszerűbb persze az egészséges életvitel tartása és megtartása,....>>>
...... jóllehet tudjuk, hogy – és ez nem sablon és üres beszéd – felgyorsult és rohanó
világunkban mi magunk tesszük tönkre saját magunkat. Kimerítjük szervezetünket,
elfogy az éltető vitamin, ásványi anyag, nyomelem, s nem pótoljuk semmivel. Nincs időnk magunkra
gondolni, de amikor a test jelez, sokszor már késő.
Régen, falun a természethez, annak körforgásához igazodott az
ember. Azt ette, amit az adott évszak nyújtott neki. Szervezete, teste az adott
éghajlathoz igazodott, az éghajlat által megtermelhető, növényi és/vagy állati eredetű
ételt fogyasztotta. Manapság mindent megkaphatunk a piacon, nagyáruházakban. De
biztos, hogy jó nekünk nyáron enni téli gyümölcsöt és fordítva? Biztos, hogy jó
zsíros, nehéz ételt enni nyáron, mikor télen van csak rá szükségünk? Szervezetünk
mindig maximálisan tud alkalmazkodni?
Ez külön esszét érdemel.
A keleti orvoslás nagymértékben megtartotta a természet kínálta
lehetőségeket. Az indiai Ayurveda az embert, mint egészet vizsgálja, s pontosan
tudja,hogy a 3 dosa alapján mit, mennyit és mikor együnk,ill. betegség esetén
miből együnk többet vagy kevesebbet, mit mivel kombináljunk.
Ha meg akarjuk ismerni az indiai Ayurveda gyógynövényeit, ismernünk
kell saját testfelépítésünket is (Idekapcsolódva elküldhetik a kitöltött
kérdőívet).
Az Indiai-szubkontinens flórája igen gazdag. Egy-egy
gyógynövénynek sokféle neve ismert, mivel India nyelvi összetettsége különösen
gazdag; Bengáli, garo, gujarati, hindi, kannada, marathi, nepáli, szanszkrit, hogy csak néhányat említsek – minden nyelven más és más adott növény neve. Számos indiai
gyógynövénynek nincs magyar neve, vagy mesterkélt nevet kapnak, de – a
helyesírási szabályainkat követve – érvényesek és pontosak.
Érdemes ismerkedni a hatóanyagokkal. Az 5000 éves Ayurveda, bátran
mondhatjuk, ma már tudomány. A siddha,
unani, dosha és nadi pariksha gyógymódok során sokféle gyógynövényt alkalmaz ma
is. Az ayurveda gyógyszerkönyv (The Ayurvedic Pharmacopoeia of India) 7
kötete 540 gyógynövényt és azok jellemzését tartalmazza.
Kozmetikumaink és masszázsolajaink innen, az indiai szubkontinensről származnak. Néhányról már itt >>> olvashatnak.
S aki nyitott arra, hogy milyen ételt egyen, sőt ráadásul még meg is tanuljon néhány receptet, vegyen részt főző-tanfolyamaink egyikén.
S aki szívesen megismerné közelebbről az Ayurveda masszázs-típusokat, kezeléseket, és ő is szívesen foglalkozna vele, induló tanfolyamainkról itt >>> tájékozódhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése