AYURVEDA SALAKTALANÍTÁS

AYURVEDA ÉLETMÓD - méregtelenítés, fogyókúra

Hazánkban, ill. a nyugati keresztény kultúrában általában kora tavasszal és/vagy Húsvét előtt tartunk böjti időszakot. De hogy látja ezt az Ayurveda-orvostudomány?

Az Ayurveda filozófia azt mondja, méregteleníteni ebben az évszakban is lehet, de figyelnünk kell az alkatunkra. Nem ajánlott a nullkalóriás böjt, hanem inkább a kevesebb étkezésen van a lényeg. 
     Az Ayurveda-gyógyászat fontos elve az „agni” (az emésztés tüze). Táplálékunkat a környezet­ből szerezzük, és magunkba fogadjuk, majd az emésztés folyamatában az emésztőcsatorna minden egyes fázisában a táplálék feldarabolódik, folyékonnyá válik és kémiailag lebomlik. A tápanyagok a bél vénáin át először felszívódnak a vérbe, majd egy érben egyesül­ve a táplálék elsőként a májba jut. Ott először a méregtelenítés majd a tökéletes kémiai lebontás történik. A használható molekulák a vérkeringésen keresz­tül eljutnak a különféle szövetekig, a nem hasznosítható anyagok pedig kiválnak. 

   A májban a táplálék kémiai égéséhez oxigénre van szükségünk. Ez hőt termel, s ez az égés elvben valamennyi sejtben lejátszódhat, de a legtöbb hőtermelő kémiai folyamat a májban történik meg, ezért az egészséges felhasnak meleg érzetűnek kell lennie. A hasunkban lévő hőt a régi indiaiak „tűznek" (agni) hívták.

Ha az emésztés tüze jól ég, akkor az boldogságot ad

     Az Ayurveda szerint ha ez a tűz jól ég, akkor a testben ún. ’ojas’ keletkezik, mely erősíti az immunrendszert, és ezáltal boldogságérzetet ad. Ha nem jól ég, akkor visszamarad a meg nem emésztett ’ama’ (salakanyag), amely lerakódva a test gyenge pontjain a testben haragot vált ki. Ha túl sok gyűlik össze belőle, akkor a test kezdi helyben elégetni a „hulladékot" és gyulladást okoz. Ilyenkor az immunrendszer sejtjei ún. „utóemész­tés” folyamatában elpusztítják az idegen anyagokat, és a saját sejttestben kémiailag lebontják azokat. Ha a gyulladás erős, akkor károsodhatnak a környező egészséges szö­vetek, vagy teljesen tönkre is mehetnek. Ezt hívjuk betegségnek.
     Gyermekkoromban teljesen természetes volt, hogy nem volt minden nap hús az asztalon. Egy héten legalább kétszer volt főzelék, egyszer tésztaféle, szombatonként egytál-étel, és csak vasárnap volt az a tipikus ún. vasárnapi ebéd, amikor tyúk vagy egyéb szárnyasok, disznóhús, esetenként marhatús került az asztalra. Talán jobban is tiszteltük az ételt. Ösztönösen, ill. az Ünnepekhez mérten böjtöt tartottunk. Faluhelyen még ma is természetes ez a fajta étkezés. Sok a gyümölcs és a zöldség, mert tudják, hogy ezek fontos részei az egészséges életmódnak. Ma még sokan megtartják a tavaszi és Húsvét előtti böjtöt, de az egész éves „böjtölés”, vagyis inkább a kontrollált étkezés már nem természetes.

     A nyugati hivatalos orvoslás valamiért tagadja a salaktalanítás szükségességét, és a salakanyagok jelenlétét csak akkor fogadja el, ha már szemmel látható tünetei vannak. Ugyanakkor pont a felgyülemlett salakanyag okoz számos olyan bajt, mint pl. a köszvény, bélproblémák, pattanások, stb. A lerakódott - nem könnyen emészthető - zsír, vagy a mozgásszegény, stresszes, vitamin- és ásványianyag-hiányos életmód miatt az érfalra lerakódott koleszterin az infarktus vagy szélütés elsődleges kiváltója. A húgysav köszvényt okoz, az amyloid az Alzheimerrel hozható összefüggésbe.

     Az Ayurveda azonban ezeket salakanyag-betegségeknek tekinti, sőt már a betegség megjelenése előtt is megfelelő táplálék-kúrát, ellenőrzött étkezést javasol. A léböjt nagyon drasztikus, és az Ayurveda ezt nem is javasolja. Az ellenőrzött tápanyagfelvétellel megtisztíthatjuk szervezetünket, fogyhatunk, méregtelenítést is végzünk, és mégsem drasztikusan. S miközben a test fogy, a szellem gyarapodik.  Ez a fajta böjt minden egészséges, nem alultáplált embernek jót tesz. Az Ayurvedikus böjt ugyanakkor figyelembe veszi az alkatot, melyről itt (http://ayurveda-ismerteto.blogspot.hu/2016/04/a-3-dosa-kicsit-reszletesebben.html) már részletesebben írtunk, de a következőkben azt is megírjuk, kinek milyen táplálkozás a javallt. 

(Folyt.köv. tehát).