A szó „parfüm”, a latin „per fumum”-ból ered, és
annyit jelent: füstön keresztül. Az illatszerkészítés művészete is az ókori
Mezopotámiába és Egyiptomba nyúlik vissza, majd tovább fejlesztették Perzsiában
és Rómában.
Az első írásos emlék egy illatszerkészítőről egy 4000
éves mezopotámiai kőtáblán található, a megörökített kémikus egy nő volt.
Tapputi virágokat, olajat, palkaszárat desztillált, majd leszűrte és tárolta az
így kapott aromákat.
Pygros-ban (Ciprus) a legrégebbinek vélt parfümök állítólag
meghaladják a 4000 évet. A parfümöket egy ókori illatszertárban fedezték fel,
legalább 60 kisebb palackos üveget. Az ókorban az emberek a koriandert,
mandulát, mirtuszt, fenyőgyantát, bergamott-ot használtak illatosító szerként, de a
virágokat is kedvelték.
Az arab kémikus, Al-Kindi (Alkindus), írta az
illatszerek kémiájának és desztillálásának könyvét, a IX. században. Több mint 100
illatos olaj, gyógyír, aromás víz, helyettesítő anyag vagy drága gyógyszerek
utánzatának receptjét tartalmazza. A könyv leírja az illatszerkészítés és az
ehhez szükséges eszközök elkészítésének módját is, mint például a lombik
elkészítése.
A perzsiai Ibn Sina (másképp Avicenna) vezette be
azt az eljárást, amely során desztillációval a virágokból olajokat vontak ki (ez
a parfüm készítés legismertebb módszere még napjainkban is). Ibs Sina először a
rózsával kísérletezett. Felfedezéséig, a folyékony illatszerek olajból,
összezúzott növényekből és virágszirmok keverékéből állt. A rózsavíz ennél finomabb
volt, így hamar népszerűvé vált. Bulgáriában a mai napig kultusza van a rózsaparfüm-gyártásnak.
Nyugat Európában a parfümkészítés 1221 óta ismert.Olaszországban.... >>>
... a XVI. sz.-ban Medici Katalin személyes parfümkészítője, Florentina-i Rene illatszerész műhelyéből szállították Franciaországba a termékeket. Így Franciaország hamarosan Európa parfüm- és kozmetika központjává vált. A virágok termesztése a parfüm esszenciákhoz a XIV. sz.-ban kezdődött, és fő iparággá Franciaország déli részein vált. A XVI. és XVII. sz. között a parfümöket a testszagok leplezésére használták, hiszen akkoriban nem igazán fürödtek az emberek.
Nyugat Európában a parfümkészítés 1221 óta ismert.Olaszországban.... >>>
... a XVI. sz.-ban Medici Katalin személyes parfümkészítője, Florentina-i Rene illatszerész műhelyéből szállították Franciaországba a termékeket. Így Franciaország hamarosan Európa parfüm- és kozmetika központjává vált. A virágok termesztése a parfüm esszenciákhoz a XIV. sz.-ban kezdődött, és fő iparággá Franciaország déli részein vált. A XVI. és XVII. sz. között a parfümöket a testszagok leplezésére használták, hiszen akkoriban nem igazán fürödtek az emberek.
A XVIII. sz.-ig, aromás növényeket termesztettek
Franciaország Grasse régiójában, Szicíliában, és az olaszországi Calabria-ban,
a parfümkészítés nyers anyagjaiként. Még napjainkban is, Olaszország és Franciaország az
európai parfümkészítés és parfüm kereskedelem központja.
Az "Eau
de Cologne 4711" illat
akkortájt született, és napjainkban is igen kedvelt friss illatú kölni.
Hazánkban 1370-ben a magyarok készítettek
egy illatszert Árpád-házi Szent Erzsébet királynő parancsára, illatos olajokat keverve
alkoholban. Az "Aqua
Reginae Hungariae" (magyar királyné vize) a XVII. és XVIII. sz.-ban is még ismert és
népszerű volt, egész Európa-szerte. Ezt az oldatot mai napig emlegetik és alkalmazzák a parfümiparban "a magyarországi víz" elnevezés alatt.
Ma hazánkban kevésbé elterjedt az Ayurveda kozmetikumok mellett az ayurveda parfüm, de a különböző termékek illatanyag-összetevőiben nagymértékben szerepet játszanak a különböző illóolajok (ezekről korábban már itt olvashattunk). Előszeretettel alkalmazzák a bazsalikomot, rózsát, geraniol-t, citromfüvet, levendulát. Ezeknek a növényeknek az illatanyag-tartalmán kívül egyéb jótékony hatásai is ismertek.
Vaipani kozmetikai termékeinkben megtalálhatók ezek az illatanyagok, melyek igen-igen kellemes illatot kölcsönöznek a paraben-mentes arcápolóknak, az SLS-mentes samponoknak, tusfürdőknek és testápolóknak. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése