MEMÓRIA-ZAVAR

Ritkán beszélünk a memóriaromlásról, a memória zavarairól. Pedig mindig érdemes rá figyelni, még akkor is, ha az elején – úgy tűnik – farkast kiáltunk.

Sokszor utaltam már arra, hogy túlhajszolt az életünk. Teli vagyunk stresszel, idegeskedéssel, türelmetlenséggel, még ráadásul ez a ’vírus-időszak’ is…

Nálad is előfordult már, hogy nem emlékszel, hová tetted a….? Miért is mentél ki a szobából?

Mikor voltál a….? ... hol is?

Hogy is hívják? Juj, pedig itt van a nyelvemen...

De mi okozhatja a feledékenységet?

MITŐL VOLTUNK SZÉPEK?

Avagy a SZÉPSÉG több évezredes történelme - a mérgező festékektől a bőrbarát kozmetikumokig

Régészeti leletek tanusítják, hogy már a neander-völgyi ősemberek is nagy valószínűséggel festették magukat. Színes festéknyomokat találtak arcon, tetovált maradványokat a testen.  Ez egyfajta önkifejezésként szolgált mind férfiak, mind nők körében, s vélhetően elsősorban családon belüli szerepüket mutatta.

A sumérek korából, 8000 éves sírból is előkerültek szemöldökfesték-maradványok, de az első igazán gazdag és egyértelműen kozmetikai leletek az egyiptomi Meni fáraó 5200 éves sírjából kerültek elő: illatos krémek és balzsamok tégelyeit, szempillafestéket, rúzst és hajgöndörítő csipeszeket is találtak a régészek, valamint olyan anyagokat és eszközöket, amik arra utalnak, hogy a fáraó nemcsak az arcát, de a körmeit és a haját is festette.

Az ókori Egyiptomban a kasztok megkülönböztetésére arcbőrfestést használtak. Később aztán a szépség összefonódott az egészségápolással, melynek az egyik legrégibb írásos bizonyítéka Kleopatrához kötődik, amely szerint „az előkelő egyiptomi nő illatos olajjal kente haját, fehér és piros festékkel festette arcát, ajkát pirosította, kezén és lábán a körmöket pirosra festette vagy aranyozta. Szempilláját, szemhéját feketítette, hogy szemhasadéka nagyobbnak tűnjön, és így csábítóbb, hódítóbb legyen”. Ebből a célból egy fapálcikát előbb rózsavízbe mártottak, majd fekete porba, és az így ráragadt festéket a pillaszőrre, majd a szemöldökre kenték. 

Ólom- és rézvegyületek keverékével érték el a zöldeskék árnyalatokat. A vörös ajakfestéket pedig bogarak összezúzásával állították elő. Théba-ban i.e. 1500-as évekből származó papirusztekercseken több száz gyógynövény, olaj, méz, víz, iszap gyógyászati alkalmazásának leírása mellett szépségápolásra utalók is vannak. A természet ajándékait i.e. a X. században már használták, amelyek segítették őket megszabadulni a terhességi csíkoktól, vagy eltüntették a ráncokat, elfedték a hegeket, és serkentették a haj növekedését. 

Az ókori görögök és rómaiak az egyiptomiaktól vették át a kozmetikai ismereteiket, és szereiket. A növényi színezékeket (ibolya, nárdus, henna) Egyiptomból, Asszíriából hozatták. A krémek készítésére marha- és birkafaggyút, szezám-, ricinus- és mandulaolajat használtak. A szépség tisztelete, a testápolási és testkultúra magas színvonalú volt. Az arcápolásnak valóságos kultusza volt, az antik világ asszonyai igen élénk színeket használtak. Ajkukat növényi eredetű vörössel pirosították, szemüket és szemöldöküket pedig koromból vagy antimon-szulfidból nyert festékkel kontúrozták. 

A rómaiak korában a nők a fehér, a halvány arcszínt tartották szépnek, púderként ólomvegyület-tartalmú port használtak. Az ólom és ón azonban rendkívül mérgező volt,  rendszeres használata lassú őrülethez vezetett. Ezzel azonban nem törődtek. Ők kezdték el legelőször a hajukat is szőkíteni, erre kezdetben vizeletet használtak, majd borkőt, timsót, ecetélesztőt és hamulúgot, amivel a benedvesített hajat hosszan napoztatták. Hasonló eredményt értek el kamillából, vagy rebarbarából készült főzetekkel is. Propertius római költő verseiben kékre festett hajú nőket örökített meg.

A japán gésákra jellemző fehér smink valószínűleg Kínából ered, eredendően a palota hölgyei között

terjedt el. A vastag fehér alapsmink piros rúzzsal, valamint piros és fekete kihúzással a szemeken és szemöldökön. Eredetileg ők is ólmot használtak, de miután felfedezték annak mérgező hatását, rizsporra cserélték.

A középkorban a perzsa és arab orvosok kezdték kifejleszteni a jelentősebb kozmetikai recepteket, alapelvük az volt, hogy „a szépség szempontjából döntő jelentőségű az egész szervezet egészséges állapota.” A szappan elterjedését is nekik tulajdonítják.

Európában, a kereszténység idején a testkultúra bűnös, megvetésre méltó cselekedet volt, ezért a testápolás kultuszát elsorvasztották, ennek következményeként tömeges járványok indultak.

Később Itáliában indult fejlődésnek a kozmetikumok készítése, terjedni kezdett a szappan használata. Nagy szerepe volt a pirosító szereknek, ezzel nem csak a természetes arcszínt utánozták, rangjelzők is voltak. Más pirosítót használt az előkelő hölgy, mást a polgári származású, mást az udvari hölgyek, s mást a kurtizánok. Olaszországból vették át az éjszakára alkalmazott szépítőmaszkok használatát is.

A franciáknál szépségápolás fejlődése XIV. Lajos idejében indult meg. Fennmaradt dokumentum szerint Madame Pompadour évi félmillió frankot költött kozmetikai szerekre. Szerette kihangsúlyozni pirosítóval az arcát. A pink árnyalatot, melyet használt, pompadour pinknek hívják a mai napig. A fényűző életmód nem jelentette a személyi tisztaság, a test kultuszát. A parókás hölgyek és urak nem sokat mosakodtak, az ápolatlan testszagot illatosítószerekkel nyomták el. A parókák alatti tetvek okozta viszketést a fejbőrükön az elefántcsont vagy gyöngyház nyelű pálcikáikkal csökkentették.

A felvilágosodás francia filozófusai hangsúlyozták a testkultúra szerepét a nevelésben és egészségvédelemben. Intelmeik kiterjedtek a testápolásra, tisztálkodásra. Kezdtek leszokni a túlzott festésről, bőrpakolásokról, hódítani kezdett a tiszta víz kultusza. A természetesség vált divattá.

Az ipari forradalom nagyon sokrétű változást eredményezett. Mind többen foglalkoztak a szépség mesterséges erősítésével, ezért különböző irányzatok indultak el. A krémek, púderek, festékek szélesebb körben váltak ismertté, de azt is tudták, hogy vigyázni kell az összetevőkkel! Az orvosok hangoztatni kezdték, hogy a szépség az egészség megnyilvánulása, a szépítőszerek nem lehetnek ártalmasak. Divattá vált a nőiesség hangsúlyozása, ajkukra csak alkalomszerűen kentek enyhén pirosító szert (rúzs). Illatos virágból készült fürdőket használtak. A század közepe táján Európa szerte híressé vált a Magyar Királyné vize (L’eau de la reine de Hongrie), amely főleg rozmaringból készült.

Az 1920-as években a színészek erős sminkje után 1930 ban jelent meg az első bőrbarát alapozó, Max Factor-tól.  A 60-as évektől oktatni kezdték a helyes sminket. A 80-as évek disco korszakában a feltűnő, csillogó smink volt a divat, majd a 90-es évektől a sminkdivat a letisztulást hozta magával. Ekkor jelentek meg az első bőrkímélő arclemosók, barnító krémek, a bőrráktól való rettegés következtében. Napjainkra kialakult az alkalomhoz illő (nappali, alkalmi, glamour, stb.) smink viselete, a sminktermékek palettája pedig szinte kimeríthetetlenné vált.

S hogy most milyen szépítőszerek közül válogathatunk? Tekintse meg honlapunkat, ahol elsősorban natúr, természetes alapanyagú, ill. ayurvedikus szépségápolási termékek között válogathat!

 

forrás

fotók: pixabay