Ayurveda Blog: A KRÓNIKUS ALVÁSHIÁNY

A mai felfokozott életvitel, a stresszes körülmények, az állandó, médiából érkező mérgező hírek, az agresszív filmek, a politika látens módon annyira fölborítják a bioritmusunkat, hogy szinte krónikus alváshiányban szenvedünk, és sajnos nem törődünk azzal, hogy ez egészségünk megromlásához vezethet.

Az alvásunk minősége és mennyisége befolyásolja teljesítményünket, betegségünk okozója lehet, kihat a gyógyulás folyamatára, és – nem kevésbé fontos – hogy életünk hosszát is döntően befolyásolja: nem túlzás azt állítani, hogy drágán megfizethetünk az alváshiányért.

Esetleges egészségügyi problémáink szorosan összefüggnek életmódunkkal, életkörülményeinkkel, sőt! A babonák is károsak! Károsak, mert megülnek hátul, a szürkeállományunkban, és alattomos módon befolyásolják tudatalattinkat. Ide tartoznak a jóslatok is, ha hisszük, ha nem. Mert, ha elhisszük, hogy a fekete macska úton való átkelése baljós, akkor félünk lelépni az útra, vagy épp visszafordulunk. A babonák megállítanak minket, a dolgunkban, és nem engednek. De ugyanez vonatkozik arra is, ha hiszünk abban, ha "felszólítás ellenére" elmulasztunk valamit megosztani a közösségi oldalakon, "megszakítjuk a láncot", akkor balszerencse érhet minket.

Hát nem vesszük észre, hogy ez milyen időrabló????

A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás és a pihenés alapvető biológiai, élettani szükségletünk. Nem vagyunk gépek, nem működhetünk nonstop, szükségünk van a pihenésre! Elengedhetetlenül szükséges szervezetünk karbantartásához, regenerálódásához, öngyógyításához, fejlődéséhez, optimális működéséhez.

Az alvás tehát nem “lustálkodás”, vagy „elvesztegetett idő”. Már egyszeri, a számunkra szükségesnél 1-2 órával rövidebb alvás is mérhető biokémiai elváltozásokat okoz bennünk. Ha „kibírunk” vagy “megszokunk” valamit, az még nem jelenti azt, hogy ennek hosszútávon ne lennének negatív következményei.

Alvásszakértők kutatási igazolják, hogy a rendszeresen 7 óránál kevesebb alvással ugyanúgy kockáztatjuk egészségünket, mint a dohányosok vagy az alkoholisták. Súlyos társadalmi és gazdasági következményeiről nem is beszélve.

Vizsgáljuk hát felül életkörülményeinket, életmódunkat, mert ez kizárólag a mi felelősségünk. „Könnyű azt mondani” – hallom. Igen, valóban: kibicnek semmi sem drága. De higgyék el olvasóim, már én is átmentem igen nehéz lelki időszakokon, és bizony krónikus alváshiánnyal küszködtem. És csak akkor kezdett el kicsit javulni, mikor pozitív cikkeket olvastam, kiírtam magamnak olyan idézeteket, melyek építettek.

A kulcs tehát kizárólag a mi kezünkben van. Felelősek vagyunk az életünkért.

Kutatási eredmények bizonyítják, hogy sejtszinten van szükségünk a pihenésre, alvásra. Olyan ez, mint a víz és a levegő! Az agyunk, szívünk irányít – így vagy úgy. Tehát, ha kialvatlanok, fáradtak vagyunk, az agyunk azt parancsolja, hogy pihenjük. Ha mégsem tesszük, elveszi a testtől a plusz, tartalékolt energiát, s ez által gyengül az immunrendszer, fölborulhat a hormonális egyensúly, a keringés, testi-lelki-szellemi működésünk.

Átlagosan 16 óra ébrenlétre vagyunk képesek jelentősebb agytevékenység- illetve fizikai hanyatlás nélkül. Utána már érzékelhetőek a mentális és fiziológiai-testi elfáradás jelei, bármennyi serkentőszert fogyasztottunk is. 19-20 óra ébrenlét után pedig már olyan mértében csökken a mentális kapacitásunk, mintha részegek lennénk. A túlterheltség kihat a közlekedőkre, megnöveli a baleseteket, orvosi műhibák lehetnek, egymással szemben agresszívebbek vagyunk.

Ismerünk olyanokat, akik a tyúkokkal kelnek és fekszenek, és vannak bagoly-típusok. Én ez utóbbiak közé tartozom. De érdekes megfigyelést tettek a kutatók, az egyébként 8 órát alvók vizsgálatánál. Két, ugyanúgy 8 órát alvó ember esetében kevésbé ítélik el a tyúkkal kelőket, mint a bagoly-típusokat. Ez utóbbiakat lustának tartják. Jóllehet, ez nem így van.

Én magam tudom, hogy kb. de. 11 h. körül ébredek fel. Már úgy belülről. Akkor kezdek összeállni, akkortól vagyok képes összpontosítani a munkámra. Dolgoztam olyan helyen, ahol reggel 8-tól (9-től) kezdődött a munka, és egész egyszerűen képtelen voltam gondolkodni, beszélni, nemhogy hatékonyan dolgozni. Este viszont éjjel 1-2 –ig is képes vagyok dolgozni. Nem állítom, hogy nem lehetne rajta változtatni, de nem egy-két nap, de még hónap sem elég az átálláshoz. Ezért is visel meg az óra-előreállítás. Három hónap kell, mire megszokom.

Kutatók vizsgálták a különböző korúak és neműek alvásigényét, életkörülményeit. A kamaszok szeretnek éjjel későn feküdni, így vannak bekódolva. Ezért aztán igen megterhelő számukra a másnap reggeli kelés. Elhiszem, átéltem. Az anyák kialvatlanok, ha kicsi csemetéjük van. De szerencsére a csemete megnő. Mindenesetre, mióta megvan a fiam, arra is felébredek, ha megfordul, pedig külön szobában alszik már jó néhány éve. Hiába, így vagyunk bekódolva.

Az alvással kapcsolatban a további kutatások itt olvashatók. Igen érdekes cikk.

Ha nem tudunk egyik napról a másikra változtatni, akkor is iktassunk be napi pihenőt! Igyekezzünk a munkahelyünkről sétálva hazaérni, de legalább egy fél órát sétálni. Nem kell rögtön fölszállni a tömött tömegközlekedésre. Nem kell autóval bemenni háztól házig. Igyekezzük bevinni a kényelmet az életünkbe. Rendeljünk neten, és a bevásárlás stresszes időszakát töltsük sétával a természetben. Vagy játsszunk a gyerekkel, vagy olvassunk, beszélgessünk a párunkkal.

Ez nagyon-nagyon fontos! Szerencsés helyzetben vagyok, párommal képesek vagyunk esténként 1-2 órán át beszélgetni, és nem fogyunk ki a témából.

Most, mindenesetre, szeretnék néhány olyan megoldást is mutatni, ami segít az ellazulásban, itt nézhetitek meg.