Avagy a SZÉPSÉG
több évezredes történelme - a mérgező festékektől a bőrbarát kozmetikumokigRégészeti leletek tanusítják, hogy már a neander-völgyi ősemberek is nagy valószínűséggel festették magukat. Színes festéknyomokat találtak arcon, tetovált maradványokat a testen. Ez egyfajta önkifejezésként szolgált mind férfiak, mind nők körében, s vélhetően elsősorban családon belüli szerepüket mutatta.
A sumérek korából, 8000 éves sírból is előkerültek szemöldökfesték-maradványok, de az első igazán gazdag és egyértelműen kozmetikai leletek az egyiptomi Meni fáraó 5200 éves sírjából kerültek elő: illatos krémek és balzsamok tégelyeit, szempillafestéket, rúzst és hajgöndörítő csipeszeket is találtak a régészek, valamint olyan anyagokat és eszközöket, amik arra utalnak, hogy a fáraó nemcsak az arcát, de a körmeit és a haját is festette.
Ólom- és rézvegyületek keverékével érték el a zöldeskék árnyalatokat. A vörös ajakfestéket pedig bogarak összezúzásával állították elő. Théba-ban i.e. 1500-as évekből származó papirusztekercseken több száz gyógynövény, olaj, méz, víz, iszap gyógyászati alkalmazásának leírása mellett szépségápolásra utalók is vannak. A természet ajándékait i.e. a X. században már használták, amelyek segítették őket megszabadulni a terhességi csíkoktól, vagy eltüntették a ráncokat, elfedték a hegeket, és serkentették a haj növekedését.
A rómaiak korában a nők a fehér, a halvány arcszínt tartották szépnek, púderként ólomvegyület-tartalmú port használtak. Az ólom és ón azonban rendkívül mérgező volt, rendszeres használata lassú őrülethez vezetett. Ezzel azonban nem törődtek. Ők kezdték el legelőször a hajukat is szőkíteni, erre kezdetben vizeletet használtak, majd borkőt, timsót, ecetélesztőt és hamulúgot, amivel a benedvesített hajat hosszan napoztatták. Hasonló eredményt értek el kamillából, vagy rebarbarából készült főzetekkel is. Propertius római költő verseiben kékre festett hajú nőket örökített meg.
A japán gésákra jellemző fehér smink valószínűleg Kínából ered, eredendően a palota hölgyei között
terjedt el. A vastag fehér alapsmink piros rúzzsal, valamint piros és fekete kihúzással a szemeken és szemöldökön. Eredetileg ők is ólmot használtak, de miután felfedezték annak mérgező hatását, rizsporra cserélték.
A középkorban a perzsa és arab orvosok kezdték kifejleszteni a jelentősebb kozmetikai recepteket, alapelvük az volt, hogy „a szépség szempontjából döntő jelentőségű az egész szervezet egészséges állapota.” A szappan elterjedését is nekik tulajdonítják.
Európában, a kereszténység idején a
testkultúra bűnös, megvetésre méltó cselekedet volt, ezért a
testápolás kultuszát elsorvasztották, ennek következményeként tömeges
járványok indultak.
Később Itáliában indult
fejlődésnek a kozmetikumok készítése, terjedni kezdett a szappan használata. Nagy
szerepe volt a pirosító szereknek, ezzel nem csak a természetes arcszínt
utánozták, rangjelzők is voltak. Más pirosítót használt az előkelő
hölgy, mást a polgári származású, mást az udvari hölgyek, s mást a
kurtizánok. Olaszországból vették át az éjszakára alkalmazott
szépítőmaszkok használatát is.
A franciáknál szépségápolás fejlődése XIV. Lajos idejében indult meg. Fennmaradt dokumentum szerint Madame Pompadour évi félmillió frankot költött kozmetikai szerekre. Szerette kihangsúlyozni pirosítóval az arcát. A pink árnyalatot, melyet használt, pompadour pinknek hívják a mai napig. A fényűző életmód nem jelentette a személyi tisztaság, a test kultuszát. A parókás hölgyek és urak nem sokat mosakodtak, az ápolatlan testszagot illatosítószerekkel nyomták el. A parókák alatti tetvek okozta viszketést a fejbőrükön az elefántcsont vagy gyöngyház nyelű pálcikáikkal csökkentették.
A felvilágosodás francia filozófusai hangsúlyozták
a testkultúra szerepét a nevelésben és egészségvédelemben. Intelmeik
kiterjedtek a testápolásra, tisztálkodásra. Kezdtek leszokni a túlzott festésről,
bőrpakolásokról, hódítani kezdett a tiszta víz kultusza. A
természetesség vált divattá.
Az ipari forradalom nagyon sokrétű
változást eredményezett. Mind többen foglalkoztak a szépség mesterséges
erősítésével, ezért különböző irányzatok indultak el. A krémek,
púderek, festékek szélesebb körben váltak ismertté, de azt is tudták, hogy
vigyázni kell az összetevőkkel! Az orvosok hangoztatni kezdték, hogy a
szépség az egészség megnyilvánulása, a szépítőszerek nem lehetnek
ártalmasak. Divattá vált a nőiesség hangsúlyozása, ajkukra csak
alkalomszerűen kentek enyhén pirosító szert (rúzs). Illatos virágból
készült fürdőket használtak. A század közepe táján Európa szerte
híressé vált a Magyar
Királyné vize (L’eau de la reine de Hongrie), amely főleg rozmaringból
készült.
Az 1920-as években a színészek erős sminkje után 1930 ban jelent meg az első bőrbarát alapozó, Max Factor-tól. A 60-as évektől oktatni kezdték a helyes sminket. A 80-as évek disco korszakában a feltűnő, csillogó smink volt a divat, majd a 90-es évektől a sminkdivat a letisztulást hozta magával. Ekkor jelentek meg az első bőrkímélő arclemosók, barnító krémek, a bőrráktól való rettegés következtében. Napjainkra kialakult az alkalomhoz illő (nappali, alkalmi, glamour, stb.) smink viselete, a sminktermékek palettája pedig szinte kimeríthetetlenné vált.
S hogy most milyen szépítőszerek közül válogathatunk? Tekintse meg honlapunkat, ahol elsősorban natúr, természetes alapanyagú, ill. ayurvedikus szépségápolási termékek között válogathat!
fotók: pixabay
